2018. augusztus 5., vasárnap

Hogyan írj a vérfertőzésről? (Vagy inkább hogyan NE...)

augusztus 05, 2018 0
 
Sziasztok! Ma is jöttem osztani az észt, mert van néhány téma, amihez hozzá KELL szólnom. Hmm... ha a bloggereknek lenne egy ilyen politikai csatornája, simán benne lennék :D
Viszont a mai téma most nem a politika, hanem a Wattpaden (vagy Wattpadon?? Sosem tudom kiejteni) terjedő vérfertőző micsapicsák.
Mert ezek tényleg micsapicsák. Olvassatok bele háromba, és el fogjátok hinni. Tényleg.
Azt már sokan előttem elmondták, hogy a legtöbb ilyen igénytelen fos, és csak a figyelemhajhászat hajtja ezeknek az íróit, akik talán otthon nem kapták meg a figyelmet, vagy bántalmazták őket, és valószínűleg a 18. életévüket sem töltötték be, mert úgy kerülik a helyesírási szótárt és a józan paraszti logikát, mint a pestist.
RÁCÁFOLNÉK :D Értem én, hogy a logika sem mindig működik. Vegyük például a freudi elveket, ezt a felgyülemlés-kitörés elvet, hogy a mélyben ott van a sok eltemetett sérelem, és amikor felszínre tör, akkor a hagyományos logika már nem működik. Igen ám, de ezeknek a történeteknek a szereplői nem úgy szerepelnek a művekben, mint egy-egy tragédia elszenvedői, hanem egyenesen élvezik a helyzetet. És nem úgy, mint beteges, elítélendő dolog (mert ez egyébként fajtalankodás, és a törvény is bünteti), hanem mintha ez teljesen normális lenne.
Nekem nincs bajom az incest (azaz vérfertőzés) történetekkel, ha rendesen vannak megírva, és nem annyi a fő oka ennek a törvénysértésnek, hogy "jaj, de szépen mosolyog a bátyám"... Ez így... mi ez? Ilyen nincs. Bár nekem nincs testvérem, utána néztem, kérdezősködtem, hogy milyen az, ha van az embernek. És most ezért úgy döntöttem, leírom, szerintem hogyan is kéne kinézniük ezeknek a történeteknek. És miért? Mert eddig mindenhol csak azt hallottam, hogy fúúú de rosszak, de megoldásokkal senki sem rukkolt elő.

Először is legyünk tisztában az incest történetek fajtáival:
  • Sibcest (testvérek közötti szerelem) = Sibling incest
  • Cousincest (unokatestvérek közti szerelem) = Cousin incest
  • Twincest (ikrek közti szerelem) = Twin incest
  • A szülő/gyerek közötti az a parental incest
  • A nagyszülői az a grandparental incest
FONTOS! HA AZ EGYIK FÉL NEM EGYEZIK BELE A KAPCSOLATBA, AZ MÁR ERŐSZAKNAK SZÁMÍT!


    A bejegyzés címét nem kell komolyan venni, Gyakori kérdésen tette fel egy észlény, hogy az incesztust el lehet-e kapni (gondolom arra gondolt, hogy úgy, mint például a bárányhimlőt xd). Nos, ez nem egy betegség, ez egy törvénysértés, melyet Magyarország egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni azt, aki egyenesági rokonával közösül vagy fajtalankodik. Egyenes ági rokon az, akitől közvetlen származol, közvetlen vérségi rokon. Tehát előre nézve: gyerek, unoka, stb. visszafelé meg: szülő, nagyszülő, dédszülő stb. A mellékági rokon a testvér, viszont tudtommal a törvény 3-5 év szabadságvesztéssel bünteti a testvérek közti egyesülést. És tévedés ne essék, a csók és az ölelkezés még nem tartozik ide, csak a közvetlen nemi érintkezés.
    És most lehetne azt mondani, hogy ilyen erővel testvérek közti szerelem nem is létezhet, hiszen az ember egy tanulmány szerint eleve úgy születik, hogy be van építve a szervezetébe egy incest elleni védőburok, hogy természetesen undorodjon az ilyen kapcsolatoktól. Elvileg az állatoknak is van ilyen, bár nem vagyok túl jó bioszból, szóval ezt inkább zárójelesen tenném hozzá.
    De ha ez valóban így van, akkor itt az első bonyodalom.

    Az ember megszokja azt, aki vele együtt nő fel, éppen ezért nem tud rá ÚGY nézni. Viszont ha elválasztják a testvéreket (pl: elválnak a szülők, és egyik az egyiknél, másik a másiknál van), ez a kötődés megszűnik a testvérek között, és ha valamilyen okból újra egymásra találnak (pl: ugyanabba az iskolába kerülnek, ugyanannál a cégnél dolgoznak), a hasonlóság kettejük között vonzóvá válik. Ugye itt nem az ellentétek, hanem a hasonlók vonzzák egymást, és talán jobban össze vannak hangolva, jobban megértik egymást, mint az "idegenek". Ilyenkor jöhet a koppanás, hogy basszus, mi testvérek vagyunk???
    És most nézzük, mikre kell figyelni, ha valaki ezt veszi alapul írás közben:
    1. Tudják-e egymásról, hogy testvérek? (Ez a legfontosabb kérdés). Ha igen, legyen meg a "Nem szabad" effektus, vagyis legyen bűntudatuk a testvéreknek, hogy így éreznek egymás iránt, és legyenek tisztában vele, hogy nem szabadna ezen az úton járniuk. Ha nem tudják, gondosan tervezd meg, hogyan fogják megtudni az érintettek, a családtagok, valamint az olvasó. A megfelelő információ adagolás kiemelten fontos ebben a témában.





    Ajánlott filmek/könyvek a témában:
    1. V.C. Andrews: Ruby
    2. V.C. Andrews: Rain
    3. Tree of heaven (ázsiai sorozat)
    4. Stepbrother dearest
    5. Húgom, nem húgom
    6. A király leánya (King's daughter)
    Igazából Andrews legtöbb könyve érinti valamilyen szinten ezt a témát (talán ezért is az egyik kedvenc íróm, mert hihetetlen rálátással és tapintattal kezeli az egészet)

      Ez az egyik lehetséges oka az ilyesfajta érzelmeknek. A másik, hogy "nem mentség a távollét" módszer az incest történeteknél. Én most csak a testvérszerelmes történetekkel foglalkoznék, a generációk közti átmenetbe nem mennék be, ha lehet. Az ilyen történeteknél együtt élnek az érintettek, és teljes tudatában vannak annak, hogy ők testvérek, mégis kialakul köztük szerelem.
      Itt a legfontosabb kérdés a miért. Általában közre játszik valamiféle családi trauma, múltbeli nehézség, hogy közelebb hozza a testvéreket egymáshoz. Igen, egy darabig működik az a bizonyos távolságtartás, hiszen nem úgy születnek a testvérek, hogy szerelmesek egymásba. Kell valami, ami egymáshoz löki őket. Gyakran a trauma olyan erős mindkét fél lelkében, hogy pont a közelség váltja ki a szerelmet. Egymásra támaszkodhatnak, megértik a helyzetet, amit egy külső fél talán nem értene (pl: erőszak), tanúi egymás szenvedésének, a lelki gyógyírt nyújtják egymás számára. Csak ám azt felejtik el, hogy ez gyakran nem megoldás. Ilyenkor figyeljünk arra, hogyan hat a trauma az adott szereplőkre, miért szenvednek tőle, jogos-e ez, vagy a hatások miben befolyásolják a helyzetüket. Fontos minden szemszögből megvizsgálni a történteket, nem csak az elszenvedők oldaláról.

      Például a Virágok a padláson című könyv arról szól, hogy van 4 gyerek a háznál, Cathy, Chris, Corrie és Carrie, akik kénytelenek a vidéki nagyszülőkhöz költözni, miután az apjuk meghalt, és elvesztették a házukat. A gond csak az, hogy a gyerekek szülei féltestvérek voltak, és emiatt a nagyszülők kitagadták az egész pereputtyot. A nagymama viszont "megszánja" őket, és belemegy, hogy a gyerekek fel legyenek zárva a padlásszobába, amíg az anyjuk visszanyeri a nagyapjuk kegyét, és visszavegye őket a végrendeletébe. Itt ugye rámegy a fókusz a bezártságra, hogy Cathy és Chris egymáson kívül más ellenekző neműt nem látnak, és együtt viselik el a szenvedéseket (korbácsolás, éheztetés, stb). A lényeg: bármiről írsz is, a lényeg, hogy alaposan dolgozd ki, és kezeld kellő érettséggel, logikával és mélylélektani tudással a szituációkat! ÉS NE TEKINTSD JÁTÉKNAK A TÉMÁT! Vedd komolyan akkor is, ha viccesre akarod írni!
      További ajánlott filmek/könyvek a témában:
      • V.C. Andrews: Virágok a padláson (könyv, de 2 filmváltozata is van, a 2014-est ajánlom, abban jobban átjönnek az incest jelenetek)
      • Tabitha Suzuma: Kimondhatatlan
      •  Daniel & Ana
      • Siblings 2004
      • Vízipipa időgép (unokatestvérek közötti... háááát... inkább komikus kapcsolat)
      • Dogtooth
      • Cementkert
      • Kúria (sorozat)
      • Takard el a szemem
      • Géminis 2005
      • Álmodozók (nagyon elvont)
      Most pedig nézzük meg, mi az 5 leggyakrabban elkövetett hiba az incest történeteknél:

      1. Lustaság:
       Amikor az író nem fordít időt és energiát arra, hogy kidolgozza a szálakat, és minden ok nélkül jönnek össze a szereplők.
      Például a Daniel&Ana című filmben azért jöttek össze a testvérek, mert elrabolták őket, és mindenféle erotikus cselekvésre kényszerítették őket. Egyszóval MINDENNEK OKA KELL, HOGY LEGYEN!!!

      2. Hibák, amelyeket minden más történetben is elkövetnél
      Ezek ugye a "kezdő" hibák, mint rossz helyesírás, kötőjel-gondolatjel tévesztése, központozás, stb. Ebbe külön nem mennék bele. Írástechnikai könyvekben, blogokon vagy akár bétától is meg lehet tanulni kiküszöbölni ezeket.

      3. I SHIP INCEST!
      Lehet, hogy te elfogadod a rokonok közti kapcsolatot, de gondolj azokra, akiknek ez nem oké (most jogosan vagy nem, mindenki el tudja dönteni magának). Arról most nem beszélnék, hogy szabad-e elfogadni vagy sem, mert ebből akkora vita lenne, hogy olyat nem kívánok, viszont az tény, hogy írni KELL róla. Mégpedig azért, hogy lássuk, ki hogyan vélekedik róla, milyen extrém szituációk is létrejöhetnek. Magyarán nem írhatsz róla úgy, hogy "és olvassátok, mert végre összejöttek!". Nem! Akkor is, ha E/1 vagy közeli E/3 nézőpontban írod meg a történetedet, ebben a témában semlegesnek kell maradnod. A szereplőd gondolhat, amit akar (pl: az Álmodozókban sem vetették meg a szereplők a viszonyukat, viszont a rendező nem röppent be hirtelen a jelenetbe, és járt örömtáncot, hogy DE JÓÓÓ, ÖSSZEJÖTTEK). Az olvasó el tudja dönteni, mit érezzen, nem kell neki megmondani.
      Viszont a másik végletbe sem szabad átesni, hogy minden oldalon el kell mondani, mennyire nem kéne együtt lenniük. Egyszer-kétszer rálépnek a fékre, ez teljesen rendben van. Viszont ne legyen huza-vona az egész, mert az már tényleg szeret-nem szeret játék, és az unalmas. Az olvasónak válaszok kellenek, nem kérdőjelek.

      4. A rálátás hiánya
      Sokan mondják, hogy csak akkor írjunk le egy történetet, ha valamilyen módon mi is érintettek vagyunk benne. És mindenki rávágja, hogy MI VAN A FANTASY-VAL??? Attól, hogy te egy sci-fi, fantasy, tököm tudja mi zsánerben írsz incest történetet, attól az még valamilyen módon lélektanivá válik a szerelmi szál miatt. Neked pedig elég érettnek kell kezelned, hogy meg is tudd írni. Nem egy olyan történetet láttam már, hogy jó volt az alapötlet, szimpatikusak voltak a karakterek, de elveszett az egész, mert annyira fejtette ki, hogy megerőszakolták a lánykát, ő sírt egy sort, másnap meg már a nyakába borult az elkövetőnek. ILYEN NINCS! Jó, van az a betegség, amikor az elrablónkhoz vonzódunk, de a bizalom olyan vékony fonal, hogy könnyen elszakad. Ha a lélek mélységeiben nem kezdünk el hajózni, sosem találjuk meg a kincset, ami az írás esetében a kulcs egy jó történethez.
      És csak hogy tisztázzuk: AZ INCEST TÖRTÉNETEK NEM MERÜLNEK KI ABBÓL, HOGY VAN KÉT ABERÁLT BAROM, AKIK MINDEN OK NÉLKÜL SZEXELNEK!!
      Sajnos néha igen, de gyakran a mély mondanivalón (pl: erőszak, bántalmazás, a mentális ferdülés oka) van a hangsúly.
      Például a Daniel&Anában a szereplők elrablása és megerőszakolása után az egyik fél pszichológust keres fel, míg a másik elrejti a mélyben az érzéseit. Itt bejön a freudi mélylélektan (vagyis a sok elfojtott szorongás Édes Anna esetéhez hasonlóan a felszínre tör, és kibuggyan az emberből), és a fiú megerőszakolja a nővérét, mert már elege van mindenből. A hagyományos logika ilyenkor csődöt mond, és az elkövető gyakran meg sem tudja magyarázni, mit miért tett.

      5. Azért írok erről, mert mindenki más is
      Ez olyan, mint a holokauszt átörökítés. Van 1-2 jó, ami tényleg hatásos, nem részre hajló, hanem a nyers igazságot írja le, viszont azt veszem észre, hogy a legtöbb már felesleges magamutogatás, és csak azért van, hogy NÉÉÉZD, HÁT ILYET ÉN IS ÍRTAM!!
      Ha hozzád közel áll a téma, érdekel, ki miért lett olyan, amilyen, írj róla. Ha egy múltbeli sérelmedet, történetedet akarod elmesélni, írj róla. Ha csak botrányt akarsz kelteni, hagyd a picsába! Nem fogod elérni a célod, az emberek hamar unalmasnak fognak találni, mert igazából te is unalmasnak találod a témát.

         

         
        +1. A tesóm egy gyökér, de azért szexi
        Erre megint csak azt tudom mondani, hogy keress fel pszichológust! A legjobb példa erre szerintem a Virágok a padláson c. mű, ahol egészen addig játékosan legyökerezik, lehülyézik egymást a szereplők, míg meg nem szólal a vészjelző, hogy hoppá, magukra maradték két óvodással bezárva egy padláson. Ilyenkor a gyermeki én a háttérbe szorul, és a testvérek kénytelenek együtt nevelni a kisebb testvéreiket. Cathy még meg is jegyzi, hogy "Gondold azt, hogy én vagyok anya. Hisz én annyira szeretlek. Ezt teszi az igazi anyát, nem?" (Hát de.) És Chris mellette az apa szerepébe kerül, ezáltal a testvéri kötelék mellett egy újabb kapocs fogja összekötni őket. Gyakran pont a szeretet a kiváltó oka ezeknek a történeteknek. Cathyék is belekényszerültek ezekbe a szerepekbe, és végül át is vették azokat.
        Szóval ilyenkor a testvéred már nem gyökér, köcsög, genyó, hanem valaki, aki iránt mélyebben érzel, mint kellene. És ezt indokolni kell, nincs átmenet testvéri érzések és szerelmes érzések között.
        És még említhetném a Daddy kinket is, ami az utóbbi időben külön zsánerré nőtte ki magát a Watta köreiben. Aki nem tudná, mi ez, a lényeg ennyi: Apuciiiiiii.
        Na, sikeresen elkapott a hányinger, de úgy tűnik, ezzel egyedül vagyok, mert az ilyen műveknek van olvasottsága. Nem is kevés. És most úgy értem, az ilyen műveknek, melyek ráadásul IGÉNYTELENEK is. Tehát még az Apuciiii sztorikat is meg lehet írni jól. Ha az embernek van a pucájában annyi, hogy ad a hitelességre, a megfogalmazásra és azokra a szabályokra, amelyek minden más zsánerben is kötelezően betartandóak (lásd: 2-es pont). 
         
        A lényeg zanzásítva: Ha incest történetet akarsz írni, vagy írd meg jól, vagy inkább ne is publikáld! Ezeket a történeteket még jobban kell felépíteni, mint egy egyszerű romantikus sztorit, sokkal több mindenre kell figyelni, és még több mindenre kell tekintettel lenni!
         Nem azt mondom, hogy az én szavam a szentírás, és mindent hibátlanul tudok, csak azt, hogy néhány dologra érdemes odafigyelni, mielőtt az ember belevág az incest történetek írásába!


        Külföldi könyvek a témában:
         
        Diane Rinella - Love’s forbidden flower
        Kate Avelynn – Flawed
        Sabrina Paige – Prick
        Colleen Masters - Stepbrother Untouchable
        Shelly Pratt - Ruined
        Parker Ford – Cry little sister
        Lisa Desrochers – A little too far
        April Brookshire - Beware of bad boy
        Abby Glines – Fallen too far
        Kels Barnholdt – Against all odds
        J. C. Isabella - The Unofficial Zack Warren Fan Club
        Kody Keplinger – A Midsummer's Nightmare
        Rosalie Stanton – Forbidden fruit
        Evangeline Anderson – Picture perfect
        Rachel Gibson – Truly Madly Yours
        Jean Hegland - Into the Forest
        Jill M. Phillips – The rain maiden
        Kelly Braffet – Josie and Jack
        Jess C. Scott – Wicked lovely

        és itt találsz még továbbiakat:

      2018. július 31., kedd

      365 napos motiváció íróknak

      július 31, 2018 0
       Elakadtál az írásban? Nincs motivációd, és legszívesebben hagynád a francba az egészet?
      Itt a felmentő sereg!
      Minden napra jár neked egy szerencsesüti.
      Egy éven keresztül kapsz lelki támogatást, megtudhatod, mire jó az írás, és lehetőséged nyílik rá, hogy elsajátítsd a pozitív, sikeres írók magabiztosságát.
      A stresszes, magányos írás ideje lejárt!
      Legyünk együtt egy nagy, boldog írós közösség!
      (Ezeket azonban egyelőre csak Wattára teszem ki, de ha van rá érdeklődés, felkerülhet a blogra is tőlem :D)
      KATT A LINKRE A MAI SZERENCSESÜTIDÉRT!

      NANOWRIMO 2018 | Júliusi élménybeszámoló

      július 31, 2018 0
      Gondolom, a képből leesett, hogy SIKERÜLT A NANOWRIMOOOOOOO!!!!!!!!!!!!!
      Elmondhatatlanul büszke vagyok magamra, mert hosszú idő óta nem írtam hosszabb terjedelmű művet, és most 1 hónap alatt megírtam egy teljes regényt :O Nekem ez akkora csoda, hogy még a Facebookon is megosztottam (mert ha nem osztunk meg valamit a közösségin, akkor ugye az meg sem történt :D).
      Na, de az örömujjongás befejezve, nézzük írói szemmel, hogy hogyan is nézett ki ez a hónapom. Hogy ne legyen olyan unalmas, csak a legfontosabbakat írom le :D
       
      Szóval:
      07.01. vasárnap:
      NANO begins. Nagyon lelkes vagyok, megírtam a mai adagomat, kb. délután kettőre lettem kész vele. Közben Demi Lovato - Neon lights című számát hallgattam, ami a történetben is szerepet kap. Ez sima ügy lesz. És én még attól féltem, hogy nem fog menni xd

      07.02. hétfő:
      A második NANO nap pipa. Most a Something that we're not-ot hallgattam közben. A Napherceg elég pörgős, bulizós hangvételű, szóval valahogy fel kellett pörgetnem magam, és a zene serkenti a kreativitásomat is, szóval szuper :) Miért van az, hogy amíg elérem a 6. oldalt, alig jön ihlet, aztán amikor ott vagyok, hogy oké, mai minimum kész, és be kéne fejezni, fel kéne állni a fotelből, pont akkor nem akarom elengedni a füzetet, mert a szavak csak jönnének és jönnének... De addigra rohadtul elfáradok, szóval inkább leteszem, mert fáradtan olyan érthetetlen és kusza mondatokat vetek papírra, hogy annak nincs értelme.

      07.03. kedd:
      Harmadik nap pipa. Általában nem szoktam többet írni, mint a napi minimum. Ha tartom az iramot, akkor be tudom fejezni időben, és kész leszek. Basszus, de jó lenne, ha a regényt be tudnám fejezni még ebben a hónapban :O De valahogy olyan távolinak tűnik. Mintha sosem akarna kész lenni.

      07.04. szerda:
      Az introdiction számra edzettem tavaly, most pedig az írásban pörget. Direkt csináltam egy nyár/napherceg lejátszási listát a telefonomra, mert én zene nélkül biztosan nem élem túl a NANO-t. Valahogy anélkül elfáradok, túlgondolkozom, és nem haladok. Pedig novellák írásánál mindig mellőzöm a figyelmemet elterelő dolgokat, mint például a zene is. Néha csak elveszek 1-2 dalban, tök máshol vagyok és nem írok. És nem tudok úgy figyelni a megfogalmazásra, hogy minden szó a helyén legyen. Most viszont úgy hat rám, mint a kávé. Azt hiszem, függő lettem.

      07.05. csütörtök:
      Ma nagyon nehezen ment az írás. Természetesen megírtam a minimumot, de este lett, mire befejeztem, és egész nap ezzel vacakoltam. Azt hiszem, kezdek belefáradni ebbe az egészbe. És amúgy meg minek írjak, ha a kiadóknak úgysem fog kelleni? Most a szart minek írjam meg? Annak nincs értelme. Írtam már elég trágyát, nem kell még egy...

      07.06. péntek:
      Azt hiszem, kezd leülni a dolog. Ma is alig lett meg a dolog, és félek, ha ez így fog menni, hamarosan feladom...

      07.07. szombat:
      Szar az egész. De azért a minimum estére kész lett... Csak hát minek...

      07.08. vasárnap:
      Minimumok készen. De amikor a NANO-ra gondolok, csupa idegességet érzek, belülről mardos valami, és lever a víz. Ez normális? Este alig alszok, és csak az jár a fejemben, hogy elbukom a NANO-t. És mindent. Mert vesztes vagyok.

      07.09. hétfő:
      Ma feladtam a NANO-t. Rájöttem, hogy ennyi oldalt (180) nem tudok megírni ennyi idő alatt. Túlvállaltam magam. Ma ezért semmit sem írtam.

      07.10. kedd:
      Kiderült, hogy elszámoltam magam, és csak 154 oldalt kellene megírnom a hónapban (mert annyi lap van a füzetemben). Ez így már sokkal könnyebb. Gyorsan át is állítottam a számlálót, napi 6 oldal helyett már csak napi 3-at kell írnom, az meg simaaaa.

      07.11. szerda:
      Dörög az ég, esik, csökken a kánikula-hatás. Ami engem csak írásra ösztönöz. Jó végre nem csatakosan és lihegve írni, hanem szépen nyugodtan, izzadás nélkül :D Arra gondoltam, hogy a régi (és egyúttal szar) írásaimat felteszem Wattára. Attól, hogy szerintem gázak, másnak talán bejön. De akkor már álnéven. Ha álnév, akkor nincs szégyen. Vagy mégis?

      07.13. péntek:
      Szállunk a fény felé, nézd, ahogy...
      Áhhh rákattantam a magyar zenére. Az Egynyári kalandot nézem reggel, aztán valahogy annyira felpörgök a főcímtől, hogy rohanok is írni :D Már végre ismét nyári kalandnak tekintem a NANO-t, nem kötelességnek. Így azért könnyebb xd

      07.16. hétfő:
      Szokásom, hogy minden nyáron Időfutárt olvasok vagy hallgatok. Most az olvasást választottam az új rész miatt, ami a Könyvhétre megjelent. Szóval most írás és olvasás párhuzamosan. Szeretek olyanokat olvasni, amelyek az adott írásomhoz is valamilyen szinten kötődnek. Pl az Időfutár vicces, fiatalos, lendületes. És én is ilyennek szeretném megírni a Napherceget, szóval ez így olyan érzés, mintha az olvasmányaim is motiválnának :D

      07.19. csütörtök:
      Nos, kiderült, hogy egy projekt, amiben részt vettem (és íráshoz kötődik) nem járt sikerrel. De ez nem a NANO. Ez novellapályázat. Magyarán elbuktam, na :D Igazából nem olvastam a többi jelentkező írását, talán egyet, de olyan nagy nevek nyertek, akikről tudom, hogy már letettek valamit az asztalra, így meg is érdemelték a győzelmet, ezúton is gratulálok nekik :)
      Mindenesetre azért szar érzés tudni, hogy én sehol se vagyok, az írásaim bénák, és ismét előjött ez a "minekcsinálomeztazegészet" dolog. Mert én tanulok, gyakorlok, képzem magam, olvasok sokat, de úgy tűnik, ez nem elég. Úgy tűnik, én nem vagyok elég.

      07.21. szombat:
      Befejeztem a NANO-t. Damn it. Úgy éreztem, el kell terelnem a figyelmet a sikertelenségemről, ezért csak írtam és írtam, mert egyszerűen nem tudok mást tenni. Ha nem írok, a szavak beragadnak a fejembe, és egy idő után már rohadt fájdalmas, és ki kell adnom őket :D Szóval yeeeey, NANO győztes lettem :3 A Napherceg KÉÉÉÉÉSZ!
      (másnapra pedig lebetegedtem)

       
      És most egy összefoglaló, hogy milyen is volt ez a NANO hónap:
      Rohadt kemény. Én azt mondom, aki benevez erre, készüljön fel mindenre :D Volt itt minden! Tortúra, bizonytalanság, fáradtság, de a legjobb érzés is előjött, ez pedig a hála. Hála, hogy végre be tudtam fejezni valamit, és elégedettség, hogy SIKERÜLT, és NEM ADTAM FEL!
      A cselekményvázlat, a karakterek előzetes kidolgozása, valamint a vázlatfüzetem nagyon nagy támasz volt. Így tudtam, mit kell írnom, csak a hogyan és maga, az írás volt hátra. Szerintem ezt "random írok valamit" módon nem is lehet csinálni. Csak ha van egy történettérképed, ahogy a NANO hivatkozik a cselekményvázlatra. Vagy ha az nincs, legalább egy koncepciód legyen. És ha nem megy, állj le! Vagy vedd lejjebb a számot, amit teljesíteni akarsz. Theával (ő is részt vett idén a NANO-ban) megállapodtunk, hogy ha lehet csökkenteni a teljesítendő számot, akkor az nem csalás :P
      Szóval összességében nekem nagyon bejött. A közepe felé volt egy mélyzuhanás, az a része nagyon nem volt jó, szerintem rágörcsöltem meg ilyesmi, de ha ez nincs, akkor viszont tök sima lett volna az egész :D Még mindig azt tudom mondani, hogy a zene, a tea vagy a kávé (netán jeges limonádé a hőségben) sokat segít, és az is, ha ráhangolódsz az adott regényedre. Ilyenkor minden mást ki kell zárni, és át kell adni magunkat az írásnak :) Át kell venni a regény hangulatát ahhoz, hogy átadhassuk az olvasónak.
      A mélyzuhanás pedig szerintem sokaknál tipikus NANO-gátló, nem csak nálam. Én voltam olyan hülye, hogy nem szakadtam le a netről, és állandóan láttam XY-nak meg ZW-nek a sikereit, és hát a hasonlítgatás... szóval sokat gondoltam arra, hogy nekem semmi sem megy, én egy senki vagyok. Nos, a vége felé meg már arra gondoltam, hogy "leszarom, megcsinálom, majd utána kidepizem magam". Ezt a hozzáállást mindenkinek ajánlom :DDDDD
      És sok sikert, ha valaki nevezni akar rá, szerintem én megpróbálom a novemberit is, majd meglátjuk, menne-e az egyetem mellett... mert hooooogy igen, közben felvettek 25-én első helyre, szóval magyar-könyvtár szak!!!!!!
       
       

      2018. június 30., szombat

      Eltűnök a nyárra?! | Avagy táborba megyek

      június 30, 2018 3
      Sziasztok!
      Ez egy amolyan se füle, se farka bejegyzés lenne, de gondoltam, azért kiírom, ne érjen váratlanul senkit.
      Júliusban táborozni megyek. Igen, egész júliusban ott leszek, és ingyen kaptam a lehetőséget, hogy részt vegyek rajta. És hogy mi is ez?
      Bizony, ez a NANOWRIMO tábor. A célja, hogy egy egész regényt (vagy legalábbis 50 ezer szót megírjunk 1 hónap alatt). Még sosem vettem részt rajta, szóval egy kicsit izgulok emiatt. Sikerül teljesíteni a kitűzött célomat? Vagy feladom? Meglátjuk, de mindenképp bulinak szeretném felfogni az egészet. Ha pedig beválik ez a módszer, akkor rendszeresítem, mert miért ne. Én először mindig füzetbe írok, és így nem szavakat számolok, hanem oldalakat. Igen, be lehet állítani, hogy szót, oldalt, órát, stb.-t számoljon az 1 hónap során a counter. És igen, ez nem egy valós, helyileg meghatározott tábor, hanem csak a nap végén be kell írni, hogy mennyit haladtál aznap, és ennyi.
      Így néz ki a felület, amit te is láthatsz, és ahová regisztrálhatsz.

       
      Kicsit csalok majd, mert már érettségi után elkezdtem írni a regényem, így nekem nem az elejéről kell kezdenem, de ettől függetlenül én is a 0-ról indulok majd, mint mindenki, és csak a július 1-től írtak fognak nekem számítani. Úgy számoltam, hogy ha ennyit megírok júliusban, akkor valószínűleg elég hosszú lesz a regény ahhoz, hogy kész legyen.
       És itt vannak az én célkitűzéseim:
      Mint láthatjátok, 1 nap 6 A/4-es oldalt kell megírnom, hogy kész legyek. Hogy teljesítsem a célt. Ez nem tűnik soknak, de én minden mondattal képes vagyok elpepecselni az időt, szóval nekem ez sok :D (És az olvasási kihívást ne is említsük, ahol 30 könyvet kéne kiolvasnom a nyáron... nyehemm, még ha nem tankönyvek lennének :D). 
      És ez itt a profilom. Az általam írt regényről tudni lehet, hogy YA zsánerű, de a címe még bizonytalan, szóval azt egyelőre csak az olvasói csoportom tagjainak fedtem fel. Ha te is tagja akarsz lenni a csoportnak, kattints IDE
      A legnehezebb ebben szerintem az lesz, hogy figyeljek a helyesírásra, a szóismétlésekre, a helyes szószerkezetekre, a minimális nyelvi igényességre, valamint a logikus és érdekes cselekményszövésre. Utálok utólag korrigálni, de ez az írás velejárója, szóval nem akarom megkerülni. De azért jó lenne a maximumra törekedni, nem csak egymás után dobálni a szavakat. Ahogy mondani szokás, inkább a minőség, mint a mennyiség.
      És természetesen attól is tartok egy kicsit, hogy mennyire marad időm edzeni, családozni, barátozni, olvasni, sorozatozni, nyári kalandokra... szóval a normális 18 éves lány szerepére. Mindig elég antiszoc voltam, és ezen jó lenne egy kicsit változtatni. Kicsit kikacsintani a világra, ha értitek :D
      Persze most spórolok, ki tudja, felvesznek-e egyetemre, de reménykedek a legjobbakban, és amíg NANOWRIMO van, addig sem kattogok olyan dolgokon, mint ÚRISTEN, FELVESZNEK VAGY NEM??? ÉS ODA, AHOVÁ ELSŐKÉNT AKAROK MENNI??? JAJ, MI LESZ VELEM... Szóval ilyesmiken biztos, hogy nem lesz időm rágódni :D Legalábbis remélem.
      Erre az időre pedig úgy gondoltam, hogy csak a háttérből írnék erre a blogra. Vagyis mindennap írnék egy bejegyzésbe, de csak a NANO végén tenném közbe. Amolyan személyes napló lenne a NANOWRIMÓ-ról. Minden nap leírom majd a meglátásaimat, az észrevételeimet, írói válságaimat, ha lesznek, de azért remélem, nem :D Meg ilyesmi. Hátha ti is kedvet kaptok hozzá, vagy csak tudni szeretnétek, milyen is részt venni egy ilyenen.
      Szóval találkozunk augusztusban :D Addigra vagy teljesítem a WRIMÓ-t, vagy elbukom, de ti mindenképpen tudni fogtok róla :D
      Jó nyarat mindenkinek!

      2018. június 29., péntek

      24. kihívás

      június 29, 2018 0

      Feladat:

      Írj egy fél A/4-es oldalt a háziállatodról! Ha nincs, találj ki egyet!

      Feltételek:

      Ne legyen benne párbeszéd, csak leírás!

      Mire jó ez?

      Fejleszti a leíró készséget és az érzelmi intelligenciát. Bemutatja, hogyan lehet kötődni egyes szereplőkhöz, valamint azt is, mennyire szükségünk van az érzelmek mellett a gondolkodásra írás közben!

      2018. június 28., csütörtök

      23. kihívás

      június 28, 2018 0

      Feladat:

      Írj egy szerelmes levelet magadnak valaki nevében! Sorold fel, mit szerethet az a valaki benned, miért annyira reménytelenül szerelmes beléd!

      Mire jó ez?

      Én elsírtam magam, amikor ezt a feladatot csináltam. Egyrészt talán nem kellett volna olyan ember "neve alatt" megírnom magamnak a levelet, akibe bele vagyok zúgva, mert így csak fájdalmasabb volt, másrészt csomó mindent fel is fedeztem magamban, ami szerethető vonásom. Senkinek sem árt egy kis önbizalom!

      2018. június 27., szerda

      Hogyan írjunk fanfictiont?

      június 27, 2018 0
      Korábban említettem, hogy én a fanfic világán belül kezdtem el írni 11 évesen. Azóta eltelt pár év, és eléggé belevetettem magam ebbe a témába, szóval úgy gondoltam, most egy kicsit beszámolok róla, szerintem milyen az ideális fanfiction.
       
      A fanfiction lényegében rajongói írás. Szóval ha megtetszik egy könyv, film, sorozat vagy akár zenész, színész, stb, te írsz róla mondjuk egy novellát vagy egy regényt. De nem kötelező az epika műnemén belül maradni, nem egy lírai alkotást olvastam és írtam már, ami fanfiction volt.
      Először azt kell eldöntened, mennyire akarsz hű maradni az eredetihez. Ha ragaszkodsz ahhoz, hogy mondjuk Bellatrix Lestrange (Harry Potter) 1951-ben született a könyv szerint, akkor te nem teheted öregebbé vagy fiatalabbá. Ha viszont úgy gondolod, hogy Shawn Mendes (zenész) akár lány is lehetne, és Sahawnie Mendes lesz belőle, akkor már eléggé beletrollkodtál a valóságba.
      Az eredetihez hű fanfictionöket összefoglalóan canon műveknek szoktuk nevezni. Ami eltér a valóságtól bármilyen mértékben, az az AU (Alternatív Univerzum) nevet kapta.
      Sokan azt hiszik, hogy csak ez a két véglet van: vagy mindent pontosan betartani vagy mindentől eltérni. Ez azonban nagyon kényes téma, mert a fanfictionnek pont az a lényege, hogy nem tudjuk, hogyan reagálnának a karakterek, ha belevetnénk őket a saját cselekményünk örvényébe. Mert nem valós személyekről van szó a könyvek/filmek esetében. Tehát amit az eredeti szerző elképzel, az csak részben jelenik meg az alkotásokban, de ha mondjuk Rowling elolvasná az én HP fanficemet, lehet, hogy a haját tépné, mert szerinte Harry Potter sosem tenné ezt vagy azt. És neki lenne igaza, mert ő alkotta Harryt. Hiába hiszem én azt, hogy milyen jól kiismertem a karaktereket, egyszerűen tökéletesen sosem fogom tudni visszaadni a Rowling által felépített személyiséget. Ha nagyon erőlködök, akkor a főbb jellegzetességeket talán (pl: Dumbledore mindig bölcselkedik, kedves és titokzatos, de mi még? Én nem tudom, csak Rowling).
      Ha élő emberről írsz fanfictiont, sokkal kevesebb okod van aggódni, mert az olvasóid valószínűleg nem puszipajtások Justin Bieberrel, így olyan személyiséget találhatsz ki neki, amilyet csak akarsz. Mert te sem ismered. Egyedül a dalait talán, de lehet, hogy épp a helyes pofikája fogott meg benne.
      Tehát elmondhatom, hogy tökéletesen, 100%-ban canon fanficet sosem fogsz tudni alkotni. De megpróbálhatsz törekedni a hasonlóságra.

      Nézzük, mire kell figyelned:

      Ha el akarsz rugaszkodni az eredetitől, és meg akarod mutatni, hogy mennyire MÁST tudsz mutatni, mint ami eddig az adott személyről/történetről ismert volt, akkor te imádod az AU fanficeket. Ha minél eredetibb akarsz lenni, ezekre figyelj:
      • Alakíts ki saját stílust! Ha az emberek beleolvasnak a ficedbe, tudják, hogy ezt te írtad, és nem tucat az alkotás. Mutasd meg, hogy tényleg más vagy!

      • Ne kösd magad szabályokhoz! Az író máshogyan fogalmazott? És akkor? Te így fogalmazol, ez a te műved. Jogod van a saját stílushoz!

      • Alakíts ki saját logikát! Az eredetiben felépülő szálat te megtörted a változtatásokkal (pl Ron Weasley unikornissá változott), így neked fel kell építened egy új vonalat, amelyen a történeted halad majd.

      • Ne legyél hiteltelen! Lehet, hogy megváltoztatod a szereplők gondolkodásmódját, céljait, de az olvasó el akarja hinni, hogy ennek volt értelme. Hogy akár ez is történhetett volna. Ha Voldemortnak orrot adsz, nem folytathatod tovább a sztorit úgy, mintha nem érezne szagokat. Sőt, lehet, hogy pont azzal győzi le Harryt, hogy megérzi a szagát, és már int is a halálfalóknak. Csak rajtad áll, de legyen értelme. Ha valós személyről alkotsz ficet, építsd fel jól a karaktert. Shawn - cukika - Mendes sem egy éneklő bábu. Vannak céljai, vannak önálló gondolatai.

      Ha úgy gondolod, tetszettek a karakterek az eredeti műben, és ahhoz akarsz ragaszkodni, de mondjuk te megváltoztatnád a roxforti csata menetét, hogy a rossz győzzön, akkor is AU a történeted, de akkor csak egy dologra kell figyelned, és ezek a szereplők.
      • Olvasd el többször is a karakterek dialógusait! Tudd, hogyan beszélnek a szereplők, és próbáld meg úgy mozgatni őket, mintha te lennél az író! Bújj bele a karakterek fejébe!

      • LOGIKA! Megtennék ezt? Nem, Voldemort biztos nem venne fel rózsaszínt. Akkor ne is vegyen!

      • Ha változtats a cselekményen, legyen jó okod rá! Egy elfajult varázslótársadalom disztópiára hajazó bemutatásához valóban Voldemortnak kell nyernie Harry ellen, de ha feleslegesen teszed meg ugyanazokat a köröket, hogy a végén kilyukadj ugyanarra a befejezésre, ami az eredetiben szerepel, gondold át jól, hogy megéri-e. Változnak/fejlődnek a karakterek a megváltoztatott cselekmény során? Hatással van rájuk egyáltalán?

      Ha a cselekményhez hű akarsz maradni, de nem vagy benne biztos, hogy jól vissza tudnád adni a karakterek jellemét, már a canon felé húz a szíved. Ez azért áll közelebb hozzá, mert senki más, egyedül az író/készítő mondhatná meg, hogy tenne-e ilyet a karakter vagy sem. Mert miért ne? Azért a nagyon durva jellemtöréseket érdemes kerülni, mert a szereplők hiteltelenné válhatnak!
      • Írj vázlatot! Minden cselekményről pontosan kell tudnod, mikor, hol mennyi ideig, kik szereplésével játszódott. Ha Harry Potter karácsonyi bálba ment, Hermione nem jelenhet meg bikiniben!

      • Érdemes a párbeszédekhez szó szerint ragaszkodni, ha összefut a fic és az eredeti cselekményszála. Akkor az olvasó csak előveszi a könyvet/megnézi a filmet, és elképed, hogy még erre is tudtál figyelni!

      • Ha előzményt/később játszódó cselekményt írsz, netán egy általad behozott új szál jelenik meg az eredetivel párhuzamosan, figyelj rá, hogy megtörténhet-e ez az adott könyv/film, stb. birodalmán belül? Harry Potternek vajon volt e-book olvasója? (megsúgom: nem!)

      • Kérdezd a karaktereidet! Ők vajon megtennék ezt meg azt? Illik hozzájuk ez a reagálás?

      Olyat is hallottam, hogy valakit pont az író stílusa fogott meg egy könyvben, és próbált úgy fogalmazni, ahogy az eredetiben meg volt írva. Ha ilyet írsz, azt tudom tanácsolni:
      • Döntsd el, hogy mire figyelsz! A karakterek, a cselekmény felépítése és az írói stílus betartásán rohadt sokat kell agyalni, ezért először nézd meg, biztos ezt akarod-e. Lehet, hogy egy szépirodalmi stílusban író 60 éves felnőtt módszere nagy falat egy 13 éves írópalántának. Könnyen eleged lehet az írásból, ha nincs gyakorlatod ezen a téren!

      • Figyeld meg a részleteket! Ha te eldöntötted, hogy bizony mindenáron le akarod utánozni az író stílusát, szedd szét darabokra a könyvet! Persze képletesen. Figyeld meg, milyenek a leírásai, a párbeszédei, mennyi egy-egy fejezet, mi az, ami tetszik az ő módszerében, amit ki akarsz domborítani. Hogyan építi fel a dramaturgiát ez a szerző? Milyen az információ áramlása a történet során? Milyen hangulatú szövegeket ír? Rövidebb vagy hosszabb mondatok vannak inkább? Cifrázza a mondatait vagy mindent a legegyszerűbben akar letudni?

      Ez már tényleg mestervizsga :D
      Remélem, tudtam segíteni. Jó írást mindenkinek!